2005.03.11.

Ez a nap másképp kezdődött, mint a többi.

Először ünnepséget tartottunk az iskolában,
az 1848. március 15. emlékére:

Az osztályból senki nem szerepelt az ünnepi műsorban,
ígyhát arról nincs képünk.
Ünnepség után azonban, mi is le lettünk fényképezve.

A megemlékezés az első órában volt megtartva,
emiatt elmaradt az angol óra.

Míg a többiek önfeledten örültek valaminek,
Sanci és Tomi komoly dolgokról beszélgettek.

"Te Sanci! Milyen aranyos kismajmaid vannak!"

A napunk vidáman folytatódott.
Matekórára olyan boldogan mentünk,
mintha szeretnénk a matekot.

De azért fegyelmezettek maradtunk.
(hát merünk mi másmilyenek lenni?)

 A napközi ugyanolyan jó volt, mint máskor.

Brigi és Liza ma is jóbarátok voltak.

A lecke elkészítése ma is
vidámságra és bolondozásra késztette a fiúkat.
(Hiába. Egyszerűen szeretnek házi feladatot készíteni).

A végére azért ma is elfáradtunk.

Joci legszivesebben aludt volna egy kicsit délután.
(de az is lehet, hogy csak azért csukta be a szemét,
mert a fényképezőgép vakuja belevillant).

Dávid újra akcióba lendült.
Ma épp önarcképet készített.

Azután megmérte vonalzóval,
hogy hány centi magas, a félig megevett kifli.
(mert ez még fontos lehet).

A fiúk csapatot alkottak,
és sportszenvedélyüknek hódolva,
elindultak az udvarra focizni.

Mert mi Sportosztály vagyunk!

Most, hogy kitavaszodott,
(mert hát március közepe van!!!),
úgy gondoltuk jólesik egy kis friss levegő.

Az udvarra érve azonban, némi csalódásban volt részünk.
Hiába akartunk focizni, nem olvadt el a hó.

Azon tanakodtunk, hogy most mit tegyünk.

Körbe - körbe jártuk a labdát, és gondolkodtunk.

Attila szerint csináljunk úgy minta korcsolyázni volnánk.

Sanci meg azt mondta,
hogy futkározzunk körbe-körbe, egymás után.

Mialatt tanakodtunk, Dávid korszakalkotó ötlettel állt elő.
Azt találta ki, hogy próbáljunk meg inkább focizni.

Meg is mutatta, hogyan lehet lefagyott,
vakító hóban rugni a citromsárga labdát.

Na gondoltuk, miért ne?
(ha már így kitalálta).
Végülis ezért jöttünk le az udvarra.

...és sikerült gólt lőnünk!
(Merthogy nem volt kapusunk).

"Tavasz van, tavasz van!
Milyen szép tavasz van!
De jó futkosni a szabadban!..."