2005. 04. 22.

Egy nap a Laktanyában:
37. II.Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár

Ma műszaki napot tartottak a Laktanyában, annak emlékére, hogy
156. évvel ezelőtt (1849. április 25-én) egy műszaki csapat hidat épített a Dunán.
A műszaki napra a meghívták a város óvodáit és iskoláit is.

Mi is elmentünk, mert nagyon érdekelt minket.

Osztályunk két krónikása: Dorina és Daniella

Először megcsodáltuk a harckocsikat.

Nagy volt az érdeklődés, alig fértünk oda.
(Merthogy velünk voltak a "hatbések" is)

Azután megengedték nekünk a katonák, hogy kipróbáljuk a kocsikat.
Egyesével mindenki beülhetett a különböző járművekbe.

Alig győztük kivárni, hogy sorra kerüljünk végre.

Előbb - utóbb azért mindenki sorra került.
Tanár néni, alig győzött lefényképezni minket.

Közben nagyon figyelnünk kellett, hogy el ne keveredjünk a nagy tömegben.
Merthogy a kocsik, nem csak minket érdekeltek.

Volt aki másik kocsiba is felmászott.

Azután találtunk egy vizesárkot, amin volt két nagyon mozgó palló.
Mindenki átfuthatott rajta, csak mi nem,
mert a tanár néni szerint ha beleesünk vizesek leszünk,
és ő meg frászt kap.

Nehezen, de szótfogadtunk, mert hideg volt a fűrdőzéshez,
meg nem is akartuk, hogy tanár néni frászt kapjon.

Ehelyett inkább falat másztunk,
mert Dávid szerint az "tök könnyű!"

Azután sokkal izgalmasabb játékot találtunk.
Egy pallón fel kellett mászni, majd pedig le kellett ugrani.

Úgy éreztük magunkat, mintha a világ tetején állnánk.

Pihenésképp a földre lepakolt ruhákat és sapkákat is megnéztük.

Dávidnak meg Ricsinek úgy megtetsztett a katonaélet,
hogy majdnem jelentkeztek katonának.

Vagy lehet, hogy csak a fegyverekkel ismerkedtek.

Közben némelyek megéheztek....

...vagy beszélgettek Éva nénivel, aki a napközis tanárunk.

A fiúkat a foci érdekelte a legjobban.
A katonák fociztak a tűzoltókkal.

Ezt láttuk.

A sátrakba írtó jó játék volt. Rajzolni kellett, és ha szépet rajzoltunk,
akkor kaptunk ajándékba valamit. pl. tollat, yoyó-t.
A legnagyobb ajándék a kékszínű sapka volt,
amit a legszebb rajzokért lehetett kapni.

Mint látszik osztályunkban mindenki nagyon jól rajzol.
Hamarosan elmondhattuk, hogy mi vagyunk a "kéksapsások".

Legvégül a Tűzoltók bemutatóját is megnéztük.

De a legnagyobb őrület csak ezután következett.
Volt egy bűvészbácsi, aki mindenféle figurákat alkotott nekünk léggömbből.

Még Lacikának is jutott.

Közben a tanár néni még lefényképezte a bezárt laktanyák emlékére
létrehozott emlékművet.

Dél körül visszamentünk az iskolába.

Úgylehet, Tomi is rajzolással töltötte az időt.

Hosszú volt a délelőtt.
Az iskolában első dolgunk volt, hogy sorakozzunk az ebédhez.

A második dolgunk pedig az volt, hogy
ebéd után hazafelé induljunk.